Mármint a téma, az lerágott csont, de kevesen megyünk el mellette szó nélkül.
Persze nekem feltett szándékom volt kikerülni, de nem tudom megtenni!
Tudniillik, szétveti a melkasom az a messzeföldön híres, tőről metszett magyar büszkeség! Most már tudom, milyen érzés Széchenyinek lenni, Kossuthnak, felemelt fejjel járni, mert megtettem, amit a Haza megkövetelt tőlem!
Tudniillik, én, a magam részéről nem tartozom azon galád, aljas honfitársaim közé, akik nem veszik ki a részüket a nagy magyar adósságkezelésből tehetségük és lehetőségeik mértékének megfelelően. Én nem viselem azokat a stigmákat, melyet az adósok népes tábora egyként, nem járok lehajtott fővel, nem állok a sarokban csöndben, szánakozva a saját tehetetlenségemen.
Ha kell, az egész Világ arcába ordítom: Nincs az államadósságnak rám eső része! Kifizettem! Vagy ki fogom, mert ez is a miénk.* Értem tették, miattam is tart ott az ország, ahol tart! És a költégvetési hiány csakúgy, mint a megtermelt javak egyként kell, hogy megosztva legyenek minden hazánkfia közt.
Most Ti jöttök!
*A maastrichti kritériumok szerint számolt államadósság a GDP közel 80 százaléka, összesen 20 396 milliárd forint, azaz fejenként bő 2 millió.
A nyugdíjbiztosítóm szerint a nyugdíjszámlámon lévő megtakarítás 2.165.421 Ft.
A hozam 260.236 Ft.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.